ÉRTEM
Menü

Családi túra a Cserháton - Klasszik PRO teszt

Családi túra a Cserháton - Klasszik PRO teszt Magyarinda Klasszik PRO és Magyarinda Óriás Kalandor csatos hordozók bevetésen egy bevállalós családi túrán. Avagy hogyan menj kéktúrázni egy 2,5 éves totyogóval és egy 3 hónapos babával.

Mi a jó abban, ha kisbabával túrázol? Nem nehéz? Mennyi cuccot kell vinni, mi lesz ha esik, hogy oldom meg az etetést, pelenkázást? Potyautas Orsiék túrabeszámolójából megtudhatod, ők hogy csinálják:

Ha amúgy szereted a természetet, és szoktál túrázni, akkor a kicsit nomád életforma biztos nem teljesen idegen a számodra. A természetben feltöltődhetsz, elcsendesedhetsz, teleszívhatod a tüdőd egészséges friss levegővel. Nincs jobb kezdés a szülés utáni energiád visszaszerzéséhez, mint nagyokat sétálni a természetben....de hogy lehet ezt megoldani 1, 2 vagy több gyerekkel? Orsiék legújabb kisbabás túrabeszámolójából kiderül, hogy a rutinos túrázóknál sem minden fenékig tejfel, de mégis minden perce megéri, és persze hatalmas segítség, ha a babákat kényelmes, és erre tervezett babahordozóban viheted.

Nagyon örültem, hogy tegnap négyen el tudtunk indulni végre kirándulni. OKT18 útvonalon |link: https://kektura.hu/okt18.html| az Ősagárd-Alsópetény szakaszt néztük ki.

Mivel ez nem egy körtúra, hanem egy szakasz, meg kellett terveznünk a logisztikát. Tehát Apa előreviszi az autót, és mi majd megvárjuk a kiindulásnál.

Reggel a korai ébredés miatt soha nem kell aggódnunk! Hanga garantáltan gondoskodik róla, hogy el ne aludjunk.

Most is felébredtem már 6-kor, persze nem magamtól, hanem, mert Hanga nagyoooon éhes már akkor és ezt a problémáját nyilván nem tartja magában. Finoman átrobog a szobánkba, véletlenül fejbevág a poharával, ahogy felküzdi magát a nagy ágyra, majd –mivel a suttogás nem mindig jön össze – a fülünkbe kiált, hogy ő felébredt és éhes…Én már általában akkor felébredek, mikor elindul a szobájából és elkezdem sajnálni magamat, hogy megint reggel és milyen rövidek ezek az éjszakák és milyen jó lenne egy picit láthatatlanná válni és aludni valami lyukban a világ végén néhány órácskát. Ahogy ezt végiggondolom már az ágyunkban is van…

Izgatott voltam, hiszen ez az első túránk Magyarinda Klasszik PRO Kalandorral!

Nem ez volt az első túránk négyesben, de ez volt az első, ahol a Magyarinda legújabb fejlesztésű csatos hordozóját próbálhattam ki, úgyhogy izgatott voltam. Hanga már lassan 2 éve az Óriás Kalandor csatos hordozóban utazik, Violának viszont eddig még nem volt Magyarindája. Úgyhogy nagyon örültünk, hogy végre kipróbálhatjuk a kisebb méretű „Kalandor”-t is.

”Turbó” tempóban összepakoltunk, szendvicsek, ruhák, szoptatás és indultunk is.

Ősagárdra érkezvén rögtön el is indultunk keresni egy kedves helyet a túraút mentén, ahol le tudunk ülni enni, szoptatni és várakozni. Hamar meg is találtunk egy ideálisnak látszó kis árnyékos placcot a méregzöld búzamező mellett. Az csak később derült ki, hogy egy hangyaboly kellős közepére ültünk…jól kezdődik....de megnyugtató volt, hogy Viola mosolyogva kukucskált a csatos hurciból és hol jobbra, hol balra nézegetett. Láthatóan tetszett neki az új „hurcihelyzet”.


Menetfelszerelés: 4 ember holmija, de csak pont annyi, amennyire szükség van, és 1 táskába belefér

A Klasszik PRO-t előre is könnyű felvenni, könnyen és gyorsan be is lehet állítani a kényelmes méretre. Ez nekem különösen praktikus, mert nem vagyok az, aki mondjuk könnyen köt meg egy kendőt, így különösen élvezem, hogy csak felkapom és kész is. Mivel Viola még csak 4 hónapos, ezért neki gumis szűkítőt használunk, ami szintén csatos, így ezt sem kell megkötni, egyszerűen rá lehet tenni a hurcira, és a segítségével a kívánt szélességűre tudjuk állítani a hordozót. Különlegessége ennek a csatos hordozónak még az – legalábbis számomra – hogy van benne egy újszülött betét is, aminek segítségével tényleg egész pici babáknak is kényelmes fészkük lehet. Aztán ha a baba már kinőtte, ez a betét könnyen elcsomagolható a számára kialakított kis zsebbe.


2 kicsivel biztos lehetsz benne, hogy nem fogsz unatkozni :D

Amint letelepedtünk a kiszemelt pontra, az idill tovaröppent, Viola elkezdett bömbölni, Hanga meg ételt követelni…Hanga gondját könnyen megoldottam, na, de Violáét nem sikerült. Hanga megette a szendvicsét, Viola is evett, de a nyüglődése csak nem szűnt meg. Mikor már kb. 20 perce ültünk az út szélen - gondoltam - megkérdezem Sanyit mikor jön mááááár, mert kezdtem én is unni a helyzetet. Kiderült, hogy még el sem indult! …remek… Na, sebaj, a síró Violát gyorsan belevarázsoltam a hurciba, magamra tettem egy PIKK-PAKK övtáskát, egy másikat a hónom alá csaptam és elindultunk a kéken Hangával.

Amint léptünk hármat Hanga bejelentette, hogy pisilnie kell…na ez egy olyan feladata a két gyerekes létnek, amit még nem nagyon tudok abszolválni.

Ha valakinek van trükkje vagy ötlete, írja meg légyszi! Kérdés: Ti hogyan pisiltettek meg egy gyereket, aki valamiért nem akar leguggolni??? és csak úgy pisil, hogyha felemelitek??? De a hasatokon közben meg ott a másik, aki miatt nem tudod megemelni az egyiket… :)

Violát nem akartam levenni, mikor 1 perce végre mindent felvettem…végül mondtam Hangának, hogy oldja meg, mert nem tudom felemelni - majd ha hajlandó lesz leguggolni könnyebb lesz. Végül félig-meddig megoldotta a feladatot, a nadrágjának az egyik szára lett csak csupa pisi.

Sebaj, meleg volt, sütött a nap, volt pótruha is… apánál…. majd ha ideér, kicserélik.

Aztán mentünk tovább, igaz nem olyan vígan, mert Viola megállás nélkül sírt. Már nagyon vártam azt, hogy kifáradjon és elaludjon, de legalább haladtunk.

„A két gyerekben az a jó, hogy ha az egyik gyerek szenved, akkor a másik legalább cuki :) 

Hanga szó nélkül lelkesen menetelt mellettem, néztük a pillangókat, a virágokat és még nyugtatott is, hogy Violka csak azért sír, mert „beakadt a hasába a büfi…”:D .  Végre Viola elaludt, és elkezdtük hallani a madárcsicsergést.  Apa is megérkezett, és hirtelen élvezhetővé vált a túra.

Hanga persze, látva a lehetőséget, hogy van még egy szabad hát, nem sokat teketóriázott, felnyávogta magát Sanyi hátára és elég hamar el is aludt az Óriás Kalandorban.

Végre haladhatunk is, meg csönd is volt. Az út is nagyon kellemes volt, dimbes-dombos, kanyargós, szellőrózsás, kis apró sárga virágos (ennek nem tudom a nevét).

Sokat túráztunk már, de a Cserhát valahogy kimaradt eddig.

Ezért is jó az OKT,  mert számtalan helyre elvisz, ahova magunktól nem jutna eszünkbe. Csodásan éreztük magunkat, gyönyörű a táj.

Végül hipp-hopp megérkeztük Felsőpeténybe, Hanga is felébredt. Pecsételtünk, majd megnéztük az út mentén legelő szürke marhákat.

Kerestünk egy piknikező helyet, és megálltunk pihenni


A Magyarinda Klasszik PRO Kalandor csatos hordozó alvókapucnija bele van varrva a hurciba és praktikusan el is csomagolható a kialakított zsebbe, ez számomra újdonság volt és nagyon tetszett. Szerencsére Violának is, így rövid ébrenlét után hamar el is aludt újra.


Túra közben is dackorszak van….ez az igazság

Hanga - gondolom ő sem szeretett volna lemaradni a napi hisztikkel - azért, most ő kezdett balhéba. ÁÁÁÁ, miért nem alszunk inkább otthon?!de ahogy ez átsuhant az agyamon, ahogy jött, úgy el is múlt  a hiszi, és haladhattunk tovább.

A túra hátralevő része csodálatos és békés volt, igazi feltöltődés.

Találkoztunk egy birkanyájjal és tyúkokkal, kakasokkal is, ami Hangánál mindenképpen feldobta a túrát.

Alsópetényben hamar az autóhoz értünk, ahova fáradtan ugyen, de mégis telel élményekkel ültünk be. Violán egyáltalán nem látszott, hogy a túra nehezen indult számára, mosolygott. Hanga meg lelkesen kérdezgetett a látottakról, sőt újra kakast szeretett volna nézni, nem is tetszett neki annyira, hogy hazafelé vesszük az irányt.

Mindent egybe vetve fárasztó, de jó túránk volt. Nem olyan egyszerű ez a kétgyerekes üzemmód, mégis megérte, mert a Cserhát ilyenkor tavasszal különösen kedves.

Összegzés a Klasszik PRO Kalandorról

És hogy milyen volt az új Klasszik PRO KalandorAz Óriás Kalandor csatos hordozót imádjuk, és már évek óta nélkülözhetetlen társa a túráinknak. Magas volt a mérce, mert legalább ezt vártuk a Klasszik PRO Kalandortól is. Maximális az elégedettségünk, ez a hurci sem okozott csalódást. Viola azóta hátibaba lett, a Klasszik PRo pedig a család újabb hűséges túratársa.

Látod? Nem mindig egyszerű egy ez a kisgyerekes túrázás, de busásan megéri, hiszen nemcsak Te töltődsz fel, de a kicsiknek is a legjobbat nyújtod, ha mielőbb belevágtok a kalandozásba.

Hol is lehetne szabadabban szaladgálni, mint egy határok nélküli mezőn?

Hol lehetne klasszabb, mint egy szénabálán ugrálni, vagy felmászni egy magaslesre?

Hol eshetne jobban a falat, mint a virágok között, vagy egy illatos fenyő alatt?

Irány a természet! Mehet a család, vagy csatlakozhatsz túratársakhoz, pl. a nagyszerű „Potyautassal a KÉKen” közösséghez is, és persze válassz egy szuper, túrázáshoz tervezett derékfájás-mentes csatos hordozót, hogy teljes legyen az élmény.

Keresés