Könnyű az anyukáknak, mert egész nap csak otthon vannak egy cuki kis csöppséggel, ugye? Nos, a mai cikkben egy kismama, Kitti meséli el a mindennapjaikat – szerintem sokan magunkra ismerünk a történetében:)
Nesze neked "énidő"
Vannak hétköznapi dolgok, amiket baba előtt eléggé elhanyagolunk, nem értékelünk eléggé. Korábban az alvás és én nem voltunk túl szoros viszonyban, főleg az óvodában nem. Azóta már hiányzik az a három év, délutáni alvás, kamatostul érzem a hiányát.
De mi ebben a kihívás? Mindenki mondja, hogy aludjon az Anyuka, amikor a baba is alszik. Ne érdekelje a háztartás, főzés, ez mind nem számít, kell a pihenés. De mi van azokkal a babákkal, akik egy kicsit máshogy értelmezik az alvásidőt? Akik például gyönyörűen elalszanak a hurciban, de abban a pillanatban ahogy a csomó oldódik, vagy kapcsolódik a csatt, hiába a szoros ölelés, hiába a takaró, azonnal ébred és indul a lááááármás panasz. Nincs mese, Anya nem pihen, amikor baba alszik, hanem engedelmesen rója a köröket, helyben jár és táncikál, csak hogy az apró főnök fel ne ébredjen.
Így lehet nagyon gyorsan megtanulni megbecsüli a korábban furcsának tetsző énidőt és a napközbeni néhány perces alvásokat.
De nem kárbaveszett idő ez, remekül fel lehet használni tanulásra, pihentető olvasásra. Életemben nem voltam annyira naprakész az aktuális hírekből, és penge földrajzból, mint ebben a 2-3 hónapban. Persze, ha nagyon kellett, a vasalódeszka is előkerült, de tényleg csak akkor, amikor már mindent kiolvastam, megnéztem, és szörnyen unatkoztam. De aludni persze nem lehetett.
Meg kell csinálni. De mikor?
Vannak dolgok, amiket nincs mese, de meg kell csinálni. Ilyen például a főzés és a takarítás. Nem lehet mindent annyi idő alatt elvégezni, amíg a kisded alszik… Főleg, ha nem is alszik.
Ilyenkor bekerül szépen a kisded a hordozóba és segít Anyának. Igaz, kicsit nehezebb így hagymát vágni vagy lehajolni. Sütni csak akkor lehet, ha már háton van, de legalább lehet. A porszívózás külön mutatvány azoknál, akik még ráadásul rettegnek is a porszívó hangos zúgásától. Ebben az esetben nincs mese, elölre téve, szorosan ölelve még pluszba kénytelen Babó végigélvezni a takarítást. Nem szereti, de úgy gondolom ez még így jobb, mintha a pihenőszékbe lenne bekötve egyedül. Így legalább hozzá tud bújni Anyához és van, amikor az sokat segít, sőt talán még gyógyít is.
A hordozó az én megmentőm…
Az én tapasztalatom, hogy egy jó hordozóval nagyjából mindent meg lehet oldani, kisbabával is. Nem biztos, hogy egyszerűen, és persze több időt is vesz igénybe, de haladsz, megoldod, és bátran gratulálhatsz magadnak egy újabb logisztikai bravúr megvalósításáért! Mert ezek vagyunk mi, anyák: igazi problémamegoldó szuperhősök, akik minden helyzetből találnak kiutat:)
