Napirend régen.
Amikor ki lehetett menni, akkor tök jól működött, felkeltünk, reggeliztünk, kimentünk, órákat kint voltunk, hazajöttünk, ettünk, pihentünk, majd újra ki és csak fürdésre jöttünk haza.
Karantén. Napirend most.
Már az első napok után egyértelművé vált hogy ki kell alakítani egy #maradjotthon napirendet, mert hamar az őrület határán talaljuk magunkat nélküle…..haha ezt azóta is alakítjuk. Nagyon jó terveim voltak, aztán másnap arra ébredtünk, hogy lázas a kicsi.
Ő 3 napra matrica lett, így semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Gyakorlatilag egész nap rajtam volt, nem tudom túléltem volna-e azt a 3 napot a babahordozó nélkül. Szerencsére ő ha igényli a karban létet akkor imád hurciban lenni. Amikor nem raktam fel a csatost, akkor is szétdobott lábakkal bújt, ahogy felveszem "hurcipózba" teszi magát.
Ahogy túl voltunk a lázon, eltelt egy hét, úgyhogy kimentünk sétálni, és csigaházra vadászni. A kicsi hamar elfáradt, rég volt kint sétálni, úgyhogy szó nélkül odament a zsákomhoz és jelzésértékűen elővette a csatos hordozót, amit oda is vonszolt magával hozzám (jaj szegény gyönyörű baglyaim). Szeretem, hogy szereti.
Nem is kellett néhány percnél több, ahogy felvettem szinte máris egyenletesen szuszogott a hátamon.
Kezdünk lassan visszatérni a napirendszerű sétáinkhoz. Ebben a fél órában a gyerekek elemien élvezik a kint létet, irigylésre méltó igazán ez a felhőtlen és gondtalan boldogság. Nem sietnek sehova, elszöszölnek a virágokkal, fűszálakkal. Igazából nem is tudom, hogy korábban mentünk-e ki valaha pusztán csak azért, hogy kint lehessünk. Korábban inkább a társaságot kereste a Nagy is és én persze sem bántam.
Most ez nincs, úgyhogy furcsa csak azért kimenni, hogy kicsit ne legyen semmi más, csak ez a kis természet ami körülvesz. Ők pedig csak gondtalanul kacagnak közben a pitypangon, ha elfújjuk, vagy ha a sétánál a lábunkkal elseperjük őket. Örülnek minden pillanatnyi szépségnek.
Nekem pedig, ahogy kezdünk újra visszarázódni a rendes hétköznapokba, megint vannak terveim. Tervezem, vajon hogyan is működne a legjobban a nap, mit és mikor csináljunk. Kitalálunk dolgokat a bezártság és az egyhangúság ellen, és játékokat, foglalkozásokat az ovis nagyfiúval, mert az is fontos.
Festjük a kavicsokat, színezzük a színezőket, gyúrjuk a gyurmákat. Ez is egész jól kezd kialakulni. Délelőtt vevőbbek a közös kreatívkodásra, d.u. jobb kicsit kimenni.
….de persze a tervezés inkább engem foglal le most, különben csak arra jó, hogy úgyis megváltozzon az egész: pl. hétvégén a kicsi 1 helyett újra 2-t aludt... Újratervezés.
