"Még tavaly - a Magyarinda jóvoltából - kipróbálhattam a rugalmas kendőt.
Ódzkodtam a kendőktől valamiért, harmadik baba kellett ahhoz, hogy beadjam a derekam, pedig Jutit is láttam közelről, sokszor „kendőzni”, de valahogy félelmetesnek tűnt a sok csavar, hajtás, lóg, nem lóg, hol a gyerek benne…stb. Úgy látszik a szülőszobán nem csak baba, anya születik, hanem az önbizalom is nő, minél több szülés, annál nagyobb magabiztosság. A babázás terén biztos:)
Szóval végülis így könnyen elfogadtam a kendőt:), amit először Juti által – a Magyarindával közösen - a Kamaraerdőbe szervezett túrán próbálhattam ki. Ott Biró-Pentaller Anna - Magyarinda Nagykövet és hordozási tanácsadó - meg is mutatta a kívül zsebes kötést, amibe bele is huppantottam a három hetes Kamillát és indultunk is a körre. Közben azért jöttek a gondolatok, hogy hát azért egy csatos hordozót nem kell kötögetni, az nem lóg le a sárba, könnyen állítható, szállítható…stb. De hamar jött más gondolat is, hogy mennyire finoman rám simul ez a pici test, olyan, mintha, még az én testem része lenne, ahogy nem is olyan régen volt 9 hónapig. Milyen jól be tudom bugyolálni, mégis csak 0 fok körül volt a hőmérséklet, feje búbjáig el tudom bújtatni a hordozós ruhákba úgy, hogy nem vág sehol a csatos pántja és még a hátizsák is elfért kényelmesen a hátamon. Annyira felbuzdultam ezen a túrán, hogy két napra rá a Mátrába is elmentünk. Ott már egyedül is sikerült megkötnöm a kendőt, így az az aggodalom, hogy „ááá ehhez a bíbelődéshez nekem nincs türelmem” kezdett elmúlni.
Később otthon is próbálgattam a kendőt, megtanultam a belül zsebes kötést is és néhányszor már elcsendesítettem Kamillát a kendő használatával otthon is. Annak ellenére, hogy én szeretem, ha otthon nincsenek rajtam a gyerekek, kell egy kis önállóság:)
Azóta sok túrán, bevásárláson túl vagyunk, mivel nagyon ritka az, hogy valahova gyerekek nélkül menjek, vagy hogy pont Kamillát tudjam otthon hagyni, így sűrűn használt eszköz lett ez a kendő. Sokaknak van sok gyereke, ha úgy nézzük az eleve macera, pláne télen, „hol a kesztyű, sál, sapka” lemez pörög ezerrel mindenkinél, ilyen fennforgásban az, hogy meg kell kötni a kendőt, már nem lehet macera. Tényleg hamar bele lehet jönni, egyre gyorsabban, ügyesebben és kisbabával mégiscsak jobb kendőzni:)
Mindezeken túl még mindig azt gondolom, hogy a hordozási eszközök plusz lábak egy anyukának, ezzel jelentve a szabadságot. Legyen az kendő, babakocsi, vagy bármiféle másmilyen hordozó. Ha első babája van valakinek, akkor megment a befelé fordulástól, a kiszolgáltatottságtól, ha többedik, akkor meg a túlélés eszköze. Vinni kell a nagyobbakat bölcsibe, oviba, suliba vagy csak a játszótérre, sok helyen a babakocsi macerásabb. Arról nem beszélve, hogy szülés után a sportolás elkezdésének egyik legjobb módja a séta, a túra akár a városban, akár az erdőben, akár egyedül, akár társaságban. Szóval hajrá anyukák, nincs kifogás!
Orsi"
Fotók: Nábrádi Judit
