ÉRTEM
Menü

Túrázz totyogóval, és nézd élőben a Minuscule-t

Túrázz totyogóval, és nézd élőben a Minuscule-t

Miért imádjuk a totyogós túrákat? Egyszerűen azért, mert itt végre lelassul és összemegy a világ. Olyan piciny dolog is örömtelivé válik, mint a hernyó mászása, vagy ahogy az esőcsepp legurul egy levélen. Picikkel a természetben annyit jelent, mint élni a pillanatnak.

Karantén alatt szigorúan szűk családi körben, és csak a közelben.... de MÁSZKÁLNI MUSZÁJ!

A karantén alatt nem hirdethettünk nyilvános túrát, de MÁSZKÁLNI MUSZÁJ!  ezért a két gyerekkel (Hanga 2,5, Viola 4 hónapos), vagy néha szűk családi körben mászkáltunk a lakóhelyünk környékén.

De mégiscsak van jó is ebben a „koroná”-ban!!! Annak ellenére, hogy 15 éve futok Budai hegységben, sokszor jelöletlen szakaszokon, kellett ez a „bezártság” ahhoz, hogy rátaláljak olyan kis ösvényekre vagy utakra, amiket eddig elkerültem.

Elő a csatos hordozókat, és tényleg nem mentünk messze…Persze a túra tempónk is lassult, sokszor megállt J, de soha nem nézegettem ennyire alaposan azt, hogy hogy mászik a hangya, milyen lábai vannak a hőscincérnek, a bodobácsnak pontosan milyen mintázata van, a hernyó hogy halad és a harkály kopogását sem hallgattam olyan hosszasan, mint ebben a 2 hónapban, figyelve, hogy milyen sűrűn kalapál a fán. Persze sok mindennek utána kellett néznem – ilyenkor elég nagy hátrány, hogy a gimnáziumban  történelem és magyar volt nálam a minden és a biológia órákból inkább a barátnőkkel való levelezés maradt meg – de Hangából ömlő ezernyi kérdés rákényszerít engem is arra, hogy tudjam mit eszik a bodobács, miért büdös a poloska, miért van más hangja egy galambnak meg egy rigónak, melyik levél melyik fához tartozik, mi az a gubacs, a makk, a toboz és hol a vaddisznó…a virágokról nem is beszélve. Nyilván a legtöbb dologhoz segítségül kellett hívnom a világhálót, de legalább valamelyest sikerül válaszolnom a millió kérdésre.

Valószínű, ha bölcsiben lenne, én meg csak futkosnék továbbra is a János hegy-Budakeszi- Nagykovácsi körben sok minden fel sem merült volna, észre sem vettem volna. Ehhez viszont tényleg kellett az a nehezítés, hogy két gyerekkel legyek otthon. Először inkább bénultságnak éreztem ezt a helyzetet, se programok, se társaság, egy 3 hónapos meg egy 2,5 éves…hogy oldom ezt meg, aztán átalakult és kezdtem élvezni.

Igaz azt még mindig nem sikerült kitalálnom, hogy hogy tudok kicsit normálisabb távot (ami nem 1 km)  menni velük úgy, hogy ne pusztuljak bele a cipekedésbe…de lehet erre nincs is jó megoldás....

Ha nem ismeritek, feltétlenül ajánjuk az esős napokra ezt a tündéri francia animációs film-et? Itthon Csodabogarak címen ismerhetitek, és nem mellesleg az egyik rendezője magyar származású, Thomas Szabo.

Keresés