Ma úgy ébredtem, hogy iszonyúan fáj a fejem. Még a nagyot elvittük oviba, de hazaérve azt éreztem, ennyi telt tőlem, totál legyengültem, az elmúlt napok rossz alvása ekkora merített ki. De holnap vendégeket várunk így elég sok az előkészületi teendő, össze kell szedni magam. Tegnap oltást kapott a kicsi, jönnek a rágófogak és front is van. Persze, hogy egész nap matrica volt.
Újra tombol a szepa is, így tényleg szó szerint folyamatosan kapaszkodik. Ez mindig a "legjobb" napokon történik természetesen. A kocsiban maradt a hurcink, a kocsit apa elvitte, így egy folyton rajtam lógó kis nehezékkel próbáltam legalább nagyjából vállalható otthont varázsolni a gyerekek és az elmúlt sűrű napok által kreaált csatatérből.Az első óra után feladtam. Én is kivoltam és a kicsi is. A nap további részében vagy a karomban volt, vagy fekve szopizott. Hát nem mondom. hogy nem éreztem a nap végére így magam:
Mikor apa hazaért úgy nyitott be az ajtón, hogy "meghoztam a nyugtatót" és közben már nyújtotta is a hurcit. Azonnal feltettem a kicsit és a világ abban a pillanatban helyre állt. Én pedig még aznap el is végeztem a kitűzött feladatokat:
